GDPR törléshez való jog: EDPB 2025-ös megállapítások
Frissítve 2026-ra
Az EDPB 2025-ös törlési fellépése
Az Európai Adatvédelmi Testület 2025-ben nagyszabású akciót hajtott végre, amely a GDPR 17. cikkére — a törléshez való jogra — összpontosított. Az EU és az EGT 32 adatvédelmi hatósága vett részt benne egyidejűleg. A cél nem egyedi esetek feltárása volt, hanem a széles körű megfelelési hiányosságok azonosítása.
Ez az akció a Koordinált Végrehajtási Keretprogram (Coordinated Enforcement Framework, CEF). Az eredmények alapján azóta kilenc hatóság indított formális vizsgálatot.
Hét visszatérő hiányosság
A CEF-jelentés hét problémát azonosított a vizsgált szervezeteknél:
- A törlési kérelmek kezelésére vonatkozó gyenge eljárások
- Az érvényes kérelmek indokolatlanul tág elutasítása
- Túlzott terhet rónak a kérelmező személyekre
- Képtelenség az összes személyes rekord megtalálására a rendszerekben
- A GDPR-ban előírt 30 napos válaszhatáridő túllépése
- Nem megfelelő visszajelzés a kérelmezők felé a döntés eredményéről
- Törlés helyett alkalmazott hibás anonimizálás: a szervezetek „anonimizálásra” hivatkoztak, de a rekordok visszakövethető maradtak.
A hetedik pont a legösszetettebb. Ez minden olyan szervezetet érint, amely ezzel a módszerrel kívánja csökkenteni a megőrzött személyes adatok körét.
Anonimizálás kontra törlés
A GDPR törléshez való joga nem minden esetben jelent teljes adattörlést. A (65) preambulumbekezdés lehetővé teszi az anonimizálást, ha a tényleges törlés nem kivitelezhető — például biztonsági mentési szalagok és analitikai rendszerek esetén.
A CEF megmutatja, hogy ezzel a lehetőséggel visszaélnek. A szervezetek „anonimizálásnak” neveznek egy folyamatot, hogy elkerüljék a valódi törlést — miközben a rekordok valódi személyekre visszavezethetők maradnak.
Az EDPB egyértelműen megvonja a határvonalat.
Valódi anonimizálás esetén az adatok és az érintett személy közötti kapcsolat nem állítható helyre. Sem az adatkezelőnek, sem harmadik félnek nincs lehetősége az újra-azonosításra. Az ilyen adatok kiesnek a GDPR hatálya alól, a kérelem teljesítettnek tekinthető.
A pszeudonimizálás ettől különbözik: a kapcsolat megfelelő kulccsal visszaállítható, a személyes adatok továbbra is léteznek, a kérelem nem teljesített. Az adatokat törölni kell, vagy a kulcsot meg kell semmisíteni.
Kétréteges megközelítés
Az analitikai célokra anonimizálást alkalmazó szervezeteknek két rétegre van szükségük.
1. réteg — Adatbevitel: Ide érkeznek a nyers személyes adatok. Ezekre a rekordokra vonatkoznak a törlési kérelmek. Ha egy érintett érvényesíti a 17. cikk szerinti jogát, az ebben a rétegben lévő adatokat törölni kell.
2. réteg — Analitika: Ide csak anonimizált kimenetek kerülnek. Ha az anonimizálási folyamat teljes körű és egyirányú volt, ezek a kimenetek nem minősülnek személyes adatnak, és törlési kérelem esetén sem változnak.
Ez a felépítés csak akkor működik, ha a maszkolási lépés három feltételt teljesít.
Először: egyirányúság. A visszafordítható tokenek és a titkosított cserék nem minősülnek anonimizálásnak.
Másodszor: teljesség. Az összes azonosítótípust kezelni kell — a nevek eltávolítása önmagában nem elegendő.
Harmadszor: dokumentáltság. A szervezetnek képesnek kell lennie arra, hogy egy adatvédelmi hatóságnak bemutassa a módszer működését.
Az a kiskereskedő, amely az ügyfélneveket titkosított tokenekre cseréli, pszeudonimizálást végez — nem valódi anonimizálást. Az analitikai réteg személyes adatokat tartalmaz, és a törlési kérelmek arra is vonatkoznak.
Jogi alapokról: GDPR-megfelelési útmutató. A szükséges technikai intézkedésekről: biztonsági megfelelési áttekintő. Lépésről lépésre: GDPR anonimizálási audit útmutató.